Az ingatlan állapotát, a beltéri levegő és az egészség közötti összefüggéseket vizsgálja Dr. Magyar Donát aerobiológus, a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) kutatója. Több száz oldalas könyvben fért csak el az a sokféle gomba, „akikkel” együtt élhetünk– „róluk”, és a levegőbe kerülő egyéb veszélyes részecskékről beszélgettünk.

Mit jelent az, hogy „beteg épületek”? Mi minden van az ingatlanban, a levegőben?

Nagyon sokféle szennyező található a beltéri levegőben.  Bizonyos szennyezőanyagok koncentrációja sok beltéri környezetben magasabb lehet, mint kültérben.

Valószínűleg sokan azt gondolják – mert a régi időkben tényleg úgy volt-, hogy a gyárak miatt, a forgalom miatt, a nem megfelelő környezetvédelmi szabályzások miatt nagyon szennyezett a kültéri levegő. Ma inkább télen alakulnak ki kritikus helyzetek, a nem megfelelő tüzelés miatt.

A beltérben viszont akár egész évben is magas lehet a különböző szennyezőanyagok koncentrációja.

Ezek közül jó néhány okozhatja a „beteg épület” tünetegyüttest, amikor egyértelműen az épület rontja az egészségi állapotunkat, és az okoz magas egészségügyi kockázatot, ha rendszeresen vagy hosszabb távon ott tartózkodunk.

Ezt általában arról könnyű felismerni, hogy amikor az épületben tartózkodunk, jelentkeznek a tüneteink, amikor pedig elhagyjuk, megszűnnek. Ha ez rendszeresen ismétlődik, a betegek felismerik, rájönnek, hogy tulajdonképpen az épülettel van baj, ezért érdemes lehet az épített környezetet is kivizsgálni a tünetek lehetséges okai között.

Milyen szennyeződésekre kell gondolnunk?

Nagyon sokféle szennyezőanyag létezik. Feloszthatjuk őket olyan szempontból, hogy kémiai, biológiai, de akár sugárzó anyagok is előfordulnak az épületekben.

A kémiai szennyeződések közt nagyon gyakori a formaldehid; ami például a bútorokból vagy a padlóból származik.

A szálló porok szintén károsak; PM 2,5-es méretfrakcióban például a szív- és érrendszeri megbetegedésekhez is hozzájárulhatnak.

Egy irodaépületben megjelenhet az ózon a fénymásolók, nyomtatók miatt, illetve akár a tonerpor, vagy egyéb mikroműanyag jellegű szennyeződések. Emellett szálas anyagok, mint az üveggyapot, ásványgyapot törmeléke.

Régi épületekben pedig még mindig kísért minket az azbeszt – sajnos komolyan kell venni.

Nagyon általános dolgokra is gondoljunk, mint az általunk kilélegzett széndioxid, ami egész egyszerűen a nem megfelelő légcserének köszönhetően halmozódik fel.

A magas páratartam is káros, mivel az penészedéshez, vagy poratkák elszaporodásához vezethet.

Hozzájárulhat a – főként allergiás – tünetekhez a magas pollenkoncentráció is, amely főként a kültérben okozhat problémát és szezonális jellegű, de a beltérben is előfordul, ha ezt magunkkal hozzuk a ruhánkon, a hajunkon, ablaknyitással, vagy olyan szobanövényeink vannak, amik pollent szórnak.

Vannak növények, amelyek latexet csepegtetnek magukból, például a fikuszok; ezek is allergizálnak. A mikulásvirágnak szintén allergén latexe van, a pompás kutyatej nedvei pedig rákkeltő hatásúak lehetnek. Tehát ilyen veszélyekre is gondoljunk!

A különböző házi kedvencek: kutya, macska, nyúl és egyebek allergénjei nagyon elszennyezhetik a lakásokat.

Ők maguk az allergének, vagy behoznak mindenféle koszt?

Természetesen behozzák a szőrükre tapadt pollent és spórákat, de emellett ők maguk is termelnek allergén anyagokat. Általában a nyálmirigyben, egyéb mirigyekben termelődő allergén anyagok rátapadnak a szőrre. Tehát nem maga a szőr allergizál, hanem a rajta található szennyeződés.

Aztán ott vannak még az olyan allergének is, amik az élelmiszerekből származnak. Például, amikor földimogyorót eszik valaki otthon, akkor a házi porban földimogyoró szemcsék is megjelennek. Előfordulhat például, hogy vendégségbe érkezik egy kisgyerek, és anafilaxiás rohamot kap, mert súlyos földimogyoró érzékenysége van – hiába figyelik a szülők, arra nem számíthatnak, hogy a szőnyegben ott vannak ezek a részecskék.  Nemzetközi szakirodalomban és hazai tapasztalatokban is ismert hasonló eset.

Nagyon sok ízeltlábú is van a lakásokban, amik allergizálhatnak: főleg a poratkák és a csótányok. Ezek könnyen elszaporodnak, ha nem megfelelő a lakás takarítása, de a poratkák megjelenése elsősorban a magas a páratartalomtól függ. Olyan helyeken is elszaporodhatnak, ahol ez nagyon komoly kitettséghez vezet, például az ágymatracon, ahol 8 órát fekszünk.

Ezt hogyan ismerjük fel, és hogy lehet mindezt kivédeni?

Bizonyos tünetek felhívják a figyelmet arra, hogy valamilyen allergén szennyezőforrás lehet az épületben. Például, amikor az épületbe belépünk, akár negyedórán belül már légzőszervi tünetek jelentkezhetnek: köhögés, fulladás, orrfolyás. Van, akinél ekcéma. A szálasanyagok – mint az ásványgyapot – a szem bevérzését okozhatják, a bizonyos toxintermelő penészgombák jelenlétét orrvérzés, véres köhögés jelezheti.

Hogy miért foglalkozunk elsősorban a penészgombákkal? Egyrészt, mert ezek önmagukban is allergizálnak és károsak az egészségre.

Másfelől közvetlen anyagi kárt okoznak: például a penészes ülőgarnitúrát, matracot nem lehet hatékonyan allergén mentesíteni, magyarán ki kell dobni, ami sok százezer forint kárt jelenthet, de akár padlócsere, gipszkarton falak lebontása is szóba jöhet, ami szintén nagyon költséges.

Más esetekben pedig egyszerű és alacsony költségű beavatkozással elhárítható a probléma.

Harmadrészt pedig ezek a gombák nagyon gyorsan reagálnak a nedvességre. Körülbelül három napos nedvesség hatására már elkezdenek kifejlődni a gombatelepek, és öt nap múlva már levegőbe szórják az allergén spóráikat. Ilyenkor pedig már komolyabb beavatkozásra van szükség, mert a kiszóródott spóráktól nehéz megszabadulni. Elég csak arra gondolni, hogy könyveket, játékokat kell portalanítani, ruhákat, szőnyegeket, plüssöket kimosni; és van, ami nem is takarítható. Úgyhogy, amikor extrém nedvesség jut az épületbe – például egy beázás során – nagyon rövid idő áll rendelkezésre, hogy lépjünk a gombák szaporodása ellen.

Az elég gyakori, hogy valakinél nedves a fal és penész van… Nem tudom, hány féle penészről van szó, de feltételezem, hogy létezik egy csomó különböző…

A hazai lakásokban 80-100 különböző penészgombafaj előfordulását figyeltem meg. A penész meglepően gyakori a lakásokban, tehát erre érdemes egy kis kitérőt tenni.

Többféle módon vizsgáljuk, hogy mennyire gyakori a penészedés: például kérdőívekkel vagy levegővizsgálattal.  A levegővizsgálatok alapján, Magyarországon ma a gyerekszobák 30-35 százalékában jelen van a penészedés.

Kérdőíves felmérések alapján is hasonlóak az arányok, azonban ez értelemszerűen a rejtett penészedést nem tartalmazza. Az elterjedt tévhittel ellentétben sok esetben még a levegővizsgálat sem képes önmagában felfedni a rejtett penészedés jelenlétét, ezért kombinált módszer: porvizsgálat és felületek vizsgálata is szükséges. Ha ezekkel a kombinált módszerekkel folytatjuk a vizsgálatokat, valószínűleg még nagyobb lesz a kimutatható penészgomba szennyezettség a hazai lakásállományban.

Hogyan lehet ezt kiküszöbölni? Hogy lehet ezen segíteni? Én ingatlan tulajdonosként mit tudok tenni?

Ingatlan tulajdonosként egyrészt megelőzésben kell gondolkodni: a megfelelő szellőztetés nagyon fontos.

De hozzá kell tenni, hogy amikor az épületekben megjelenik egy ilyen káresemény, és ezzel kapcsolatban egészségkockázat, annak több oka lehet.

Lehet, hogy eleve rosszul van az épület megtervezve. Lehet az is, hogy rosszul lett megépítve, tehát építési hiba van benne. Az is előfordulhat, hogy a nem megfelelő használat miatt romlik az épület állapota.

Sajnos nagyon sok építési hibát lehet találni a régi és az új épületeken egyaránt: már a terveken is látható, hogy nem alakítható ki keresztlégáram (nincsenek egymással szemben nyílászárók), nem építhető be szellőztető rendszer se, takaríthatatlan felületek vannak, lakótérbe nyílik a pince, a padlás vagy a garázs – ezekből is sokféle szennyezőanyag jut a lakásba.

Nagyon sok épületben hőhidak is vannak, ahol páralecsapódásra lehet számítani.

Divatos dolgok is vannak, mint például az amerikai konyha, aminek ugye van egy jó koncepciója, hogy legyen együtt a család, a háziasszony ne legyen kizárva a családi életből, miközben süt-főz. De, ha belegondolunk, a sok zöldséggel, konyhai hulladékkal rengeteg spóra jut a lakásba. A konyhai környezetben jól takarítható felületek vannak, egy nappaliban viszont szőnyegek, kárpitozott bútorok, amiken megülnek a konyhai tevékenység során kiszóródó spórák.

Szintén divatos, hogy egybeépítik a hálószobát és a fürdőszobát. A vizes helyiségekben felszáradó és takarítható felületek vannak, mint a csempe és a kerámiák. Ezzel szemben ott van egy hálószoba matracokkal és puha szőnyegekkel… Ha ezt a kettőt összerakjuk: a hatalmas páratartalmat és azt, amiben ez elnyelődik, annak a kimenetele poratka szennyezettség lesz. A párás, kárpitozott, textilekkel zsúfolt környezetben megtelepednek a poratkák, és óhatatlanul elszaporodnak. Pedig elsőre praktikus megoldásnak tűnhet, hogy milyen kényelmes, ha felkelünk és kimegyünk a fürdőszobába… De számos ilyen hibás építészeti koncepció van, amit érdemes figyelnünk.

Régebbi épületeknél is megfigyelhetők az egykori divatos megoldások kedvezőtlen hatásai. Például a fűrészporos tapéta nagyon sok problémát okoz, hiszen maga a fűrészpor nagyon jó táptalaj a gombának, és sokszor a nedves falaknál rejtett penészedés alakul ki a fűrészporos tapéták mögött. Ráadásul ennek a rücskös felületén rengeteg por meg is tapad, és sokszor a gombák által termelt allergén spórák is ott állnak megtapadva…

Ami mostanában még nagyon terjed, az a beltéri gipszkarton különböző alkalmazásai. Beltéri szigetelések, hangszigetelések, álmennyezetek, dekormennyezetek… Néha még a zuhanyzó fölé is beépítenek gipszkarton dekormennyezeteket, hogy a divatos spotlámpát szépen el lehessen helyezni – a felszálló meleg, párás levegő viszont itt gyakran rejtett penészedést okoz.

És maguk a falak…? Abba is nagyon sokszor bezárják a vizet kívülről…

Hát igen, alapvetően a falakban, amikor megépül a ház, akkor bennmaradhat az úgynevezett építési nedvesség.

Ha nem hagyják a falakat kiszáradni, hanem sietnek az átadással vagy eladással, akkor ebből könnyen kialakulhat penészedés, ami egészen addig tart, amíg a falban nedvesség van. Ez a folyamat akár két évig is elhúzódhat.

Ha nem szellőztetik, nem szárítják – például ipari szárítógépekkel -, akkor sajnos a falban annyi nedvesség tározódhat, hogy még szellőztetés mellett is penészedést tapasztalhatnak.

Lehetnek olyan rejtett beázások is a lakásban, hogy a lakó hiába szellőztet, folyton felbukkan a penész. Ahol túlhűlnek a felületek, ott még intenzívebben jelentkezik a penészedés, és aztán a penészedés mellett a poratkák.

Erre mondják, hogy becsomagoljuk a házakat…

Igen…  A nem megfelelően megtervezett energetikai korszerűsítések során előfordulhat, hogy romlik a természetes légcsere.

Ilyenkor rákerül egy kültéri hőszigetelés, légtömör nyílászárók, belülről pedig jön egy diszperzites festék, ami megakadályozza az úgynevezett infiltrációt, tehát, hogy a falszerkezeten keresztül is létrejöjjön a légcsere.

Így gyakorlatilag lehetetlenné válik a megfelelő átszellőzés. Az épület levegőjének nagyjából két és fél óránként ki kellene cserélődnie, ezt azonban még a legtudatosabb lakók sem tudják folyamatos kézi szellőztetéssel biztosítani – senki sem fog éjszaka többször felkelni ablakot nyitni.

Az ilyen modern épületekben, ahol valóban „becsomagoltuk” a házat, már nem elegendő az alkalmi ablaknyitás. Az épületnek olyan módon kell működnie, hogy a légcsere megvalósuljon: legyen az ablakokban légbevezető szellőzés, legyen egy elszívó rendszer, ami folyamatosan biztosítja, hogy áramoljon a levegő; bejöjjön az oxigén és kimenjen a széndioxid, a pára, a formaldehid és a sok egyéb szennyezőanyag, ami a beltérben termelődött. Tehát nagyon alapvető, hogy ez meglegyen a modern, energetikailag felújított épületekben.

És megvan? Mert ezekről nem is hallani…

Nagyon kevésben van meg. A jelenlegi szabályozási környezetben, ha nyitható ablak van, akkor további gépi szellőztetés nem kötelező elem, holott nagyon sok lakásban, mint említettük, az ablaknyitás önmagában nem elégséges a keresztlégáram kialakításához, illetve a légcseréhez – ami pedig az egészség miatt alapvető lenne.

Nektek, mint NNGYK van valamilyen ajánlásotok?

Van ajánlásunk: számos légszennyező anyagra vonatkozóan kidolgoztuk a levegő minőségére vonatkozó irányértékeket.

Ezt hogyan ellenőrzi egy hétköznapi ember?

Az ellenőrzés nem kötelező, tehát nem jogszabályban előírt határérték, hanem irányérték.

Ha egy magánszemély rossz levegőminőséget észlel, vagy egyszerűen csak egészségtudatos és szeretné ezeket a paramétereket megvizsgáltatni, azt erre szakosodott laborokban tudja megtenni, ahol a levegő minőségét ellenőrzik, ugyanúgy, ahogy a vízét vagy a talajét.

Ez a vizsgálat mindarra vonatkozik, amikről eddig beszéltünk?

Számos szennyezőanyag koncentrációja mérhető a levegőben, de emellett fontos, hogy ezek forrását is kivizsgálják, hiszen a megoldási javaslatokat ettől remélhetjük. Mérést végeztetni akkor célszerű, ha a szennyezőforrás rejtett, és így felderíthető a tünetek oka a beteg épületben. Akkor is érdemes a vizsgálatokat elvégeztetni, ha a mérési eredmény valamilyen döntéshozatalhoz, pl. lakásvásárláshoz, épületátalakításhoz szükséges, illetve ha intézkedéshez, kártérítéshez vagy jogorvoslathoz van rájuk szükség.